Mennyire szeretlek?		2014.10.27. 17:46
Mennyire szeretlek? Had' mondom el, szerelmem mily végtelen, mindenség érzés lelkemen, láthatatlan-szép, maga a tiszta földi kegyelem. A mindennap vágyával szeretlek csöndesen, nappal, s húnyt gyertyafényben, szeretlek tisztán, nyíltan, egészen, és cserébe nem várok semmit el. Oly nagyon, oly erősen szeretlek egykor volt búmmal, gyermek hitemmel, elveszettnek hitt, s meglelt szerelmes szívemmel, minden lélegzetemmel, te vagy az élet, öröm és könnyek, szerelem, mi holtommal se vész el. Elizabeth Barrett Browning How do I love thee? How do I love thee? Let me count the ways. I love thee to the depth and breadth and height My soul can reach, when feeling out of sight For the ends of Being and ideal Grace. I love thee to the level of every day's Most quiet need, by sun and candle-light. I love thee freely, as men strive for Right I love thee purely, as they turn from Praise. I love thee with the passion put to use In my old griefs, and with my childhood's faith. I love thee with a love I seemed to lose With my lost saints, I love thee with the breath, Smiles, tears, of all my life! and, if God choose, I shall but love thee better after death.

Csupán a szerelem...	Bencze Marianna	2014.10.27. 17:28
Csupán a szerelem mi tiszta-szép, s vágyni érdemes. Bár csodás a láng, ha gyúl oltári fény, vagy lenfonál, lobbantja gaz, cédruság, mind csak ég: ám szívem lángol, s bátran vallom én szeretlek… Én!… szeretlek - nézz reám, elébed új, dicsőült lényem áll, lelkemben tűz a vágy, s varázs a fény, mely véled egybezár. Nem gyöngíthet, ha gyöngébbet szeretsz: hisz’ Isten is megáldja mind, a benne híveket. S érzem ezt, orcám szégyellt ívein, mit fényébe rejt e láng-szerelem, mely felemel és hozzád nemesít. Elizabeth Barrett Browning: X. szonett Yet, love, mere love, is beautiful indeed And worthy of acceptation. Fire is bright, Let temple burn, or flax; an equal light Leaps in the flame from cedar-plank or weed: And love is fire. And when I say at need I love thee… mark!… I love thee— in thy sight I stand transfigured, glorified aright, With conscience of the new rays that proceed Out of my face toward thine. There's nothing low In love, when love the lowest: meanest creatures Who love God, God accepts while loving so. And what I feel, across the inferior features Of what I am, doth flash itself, and show How that great work of Love enhances Nature's.