Március huszonegyedik napja volt;

Jácint illatával keringőzött a szél,

Hajnal könnyében fürdött a nyitnikék,

S én veled vártam a kelő holnapot.

A csillagok első tavasz napja volt;

Szívem alatt édes teherként hordtalak,

S nem volt még soha boldogabb pillanat,

Mint érkezésed nyilallta fájdalom.

Húsz éve, hogy hangod először dalolt,

Életet-síró tündér melódiát,

Hogy a nap, fényből szőtt selymét fonta rád,

S ezüst arcával feléd mosolygott a hold.

Most újra;

március huszonegyedik napja van,

Húsz tavaszt hagyott maga mögött a világ,

Én gyönyörű, okos nővé lett kisbabám…

Nekem örökre édes-kincsem maradsz.