Se szerpentin, se konfetti nem búcsúztat téged
velem öregedett, szép, elmúló évem.

Fejemre nem nyomok tarka kartonsipkát,
s nem fújok érces papírtrombitán vidám trillát,
nem mulatok, pezsgős jókedvem is csak álca…
mondd, amit te nem, azt jövőd valóra váltja,
vagy csak sorra mentek, tucatszám felettem,
míg lassan, lassan teljesen feledtek…

Óév, szép év, jaj, ne hidd hálátlan vagyok,
köszönöm, köszönöm minden napod,
a téli fagyot, a május-virágokat, nyárrá nyílt álmomat,
a szelet, az esőt, az őszi kincseket, a tiszta illatú havat,
a nyugodt estéket, s a békés reggelbe ébredő éjeket,
köszönöm, köszönöm neked…

Panaszom csak az egyre több, elmúló év miatt
szaladhatott ki számon, kérlek, bocsásd meg azt.