Kint havazik, méla pelyheket szór az ég,
ásító idő, lomha kedv költözik belém,
s az est, épp úgy mint én, félig éberen,
félhomályban, álmosan mereng
a múlt időn, egy volt július-napon,
mikor kezem közé fogtam a napot,
mint érett almát vöröslő burokban,
s hunyt szemekkel beléharaptam,
ajkamon mézzé csordult a fény,
zamata egészen szívemig leért,
meleg volt, csupa kék, semmi árnyak…
emlékszem, jó íze volt a nyárnak.