Kövér a nap, izzik tőle az ég,
tűzzel csordul földre a fény,
imbolyogva szuszog a nyár,
szinte felgyúl a világ,
s a nap csak hízik, lángol tovább.

Már a hőség is támolyog,
aléltan piheg a délibáb,
lobog az ég, kába a táj,
szinte felgyúl a világ,
de a nap csak izzik, lángol tovább.

Bódultan áll, mező, s a rét,
fuldokolva olvad a lég… Elég!
Szelek és felhők vihart sikoltsatok,
jöjjetek, mesztéláb-záporok,
ríkassátok fénytelenre a napot!