Jaj, kicsilány,
mennyire szeretlek…
de már nincs erőm,
elfáradt a lelkem,
nem akarok többé se sírni, se fájni,
jó lenne, jó lenne egy kicsit,
semmit se látni…

Jó volna, jaj de jó volna,
ha nem így történt volna,
ha az Isten kicsit
ránk tekintett volna,
vagy kevesebb terhet akaszt
arra a keresztre,
mellyel életem, életünk terhelte.

Jaj, kicsilány,
bár megérthetnéd…
bennem már elcsitult a lárma,
lelkemnek csend,
nyugalom a vágya,
nem akar csatázni,
nem tud harcba szállni…

Gyenge maradtam,
a próbáktól nem lettem erősebb,
az imára hajlam is elszállt belőlem,
s e bűnből Isten fel nem oldozhat engem,
élettől, halálig vezeklek,
hát téged kérlek, ments meg…
Irgalmazz!
Jaj, mennyire szeretlek!