Illatoktól részegülten, kába ésszel állok itt,
hol a megújulás utáni vágy, teríti tiszta titkait.
Köröttem mindenütt tavasz, virágok, illatok,
s az élet felkiált: itt vagyok, még itt vagyok!

És hangja visszaszáll, erdők, mezők felett suhan,
békesség remény-magvából vet végtelen utat,
hóvirágmezőket, bársony rügyeket ringat éneke,
szépséget, tisztaságot olt mindenbe két keze.

S én tavaszba részegülten, vágyakozva állok,
szeretném magamhoz húzni az egész világot,
széllel, fénnyel, vakító napsütéssel dalra kelni,
s hogy itt vagyok, még itt vagyok, vígan énekelni!