"Oly óvatosan léptem az avaron, szinte félve tettem lábam a földre, attól tartottam egy zaj, egy kis reccsenés eltünteti ezt az idilli képet, ezt a varázslatot."
Ó tél, ó tél, te pompás, te gyönyörű,
Csodálom égi-angyalszínedet,
Ennyi tisztán fénylő pompát egyedül,
Ilyen szűzi tájat, csak te teremsz.
Nálad a legfenségesebb varázslat, E jégből fakasztott tündérecset,
Nálad a legfenségesebb varázslat,
E jégből fakasztott tündérecset,
Mellyel minden mohára, fűre, fára,
Hófehér puha kontúrt festegetsz.
Tiéd a legszűkebb festékpaletta,
Rajta egyetlen szín csupán, fehér, S ez egyetlen szín, egyszálmagába’,
Rajta egyetlen szín csupán, fehér,
S ez egyetlen szín, egyszálmagába’,
Mégis a föld minden színével felér.
Se tarka nyár, se cifra őszi kép,
Nem tud ily tiszta lenni semmiképp.