|
Így jó
Tollhegy/2010.02.01/ 2010.02.14. 13:23
Ha havatlan hullna a tél
virágtalan nyílna a tavasz,
ha hűvösen múlna a nyár,
s az ősz röpke lenne és színtelen,
én azt se bánnám,
csak legyek.
Ha nem futna csillag az égre,
nem hízna, s fogyna újra a hold,
ha többé nem bújna hegyek mögé a nap,
s reggel nem köszöntené ébredésemet,
én azt se bánnám,
csak legyek.
Ha elkopna minden szín, nem lenne zöld, se kék,
nem szólna hang, se dal, se költemény,
ha elveszne mindahány rózsa illata,
s nem volna íze többé semminek,
én azt se bánnám,
csak legyek…
… de akkor mit is kezdenék veled, sivárrá lett életem,
mit érne ezerévnyi szürke lét,
ha nem volna téli jég, tavaszi olvadás,
ha fázna a nyár, s nem volna őszi hervadás,
ha a hold nem függesztene az égre csillagot,
s a nap nem rajzolna többé árnyékbillogot.
Mit érne az öröklét hamis varázsa,
ha nem volna se illata, se színe a világnak,
ha néma lenne minden pillanat,
ha nem volna többé éj, s belőle pirkadat.
Minek lenne oly hosszú az életem,
ha nem volna benne se könny, se szerelem,
ha nem volna ölelés és nem volna csók sem,
minek lennék én, szürkén-reménytelen,
csak hogy legyek…?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
