|
Hófehér érintés
Tollhegy/2009.12.14./ 2009.12.20. 22:03
Lám, meg jött a tél,
nem hagyta,
hogy játszunk az ősz fövenyén,
s az éjben, nem ismerve semmi szégyent,
ellopta az utolsó sápadt őszikéket,
nem maradt egy léha fűszál sem a réten…
Hideg van,
hóba süpped a csönd,
párát piheg a vágy,
ki hinné, hogy itt madárdal zengett
egész nyáron át.
Dermedt némaság omlott a tájra,
s mégis,
ennek a fagyott világnak is van valami bája…
ahogy a lengén szitáló hópihék falán,
mint sűrűn szőtt tüllfüggönyön át
a messzeségbe bámulok,
abba a nagy puha békességbe,
hol minden úgy ragyog,
mint mennynek udvaráról hullott csillagok,
hol elvesznek a színek,
s a remény is hó alatt didereg…
mégis, mégis,
szívemen valami melegség bizsereg,
mert hiszem,
hogy ezzel a márványszínű faggyal,
lassan,
leszáll közénk
a mennyből az angyal.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
