| 
 LebegésTollhegy/2009.11.26./  2009.12.20. 21:58  Mondd, szeretsz és mondd, mondd,
 mondd még ezerszer el,
 hogy elcsépelt a szó,
 s csak egy szó,
 most nem érdekel,
 csak mondd, szeretsz
 és én olvadok,
 parázson gyúlt levélként lobbanok,
 s való lesz minden képzelet,
 térdre hull bennem a hiszekegy,
 csak mondd, szeretsz…
 szomjazó szívembe önts vigaszt,
 én lassú kortyonként iszom szavad,
 míg a vágy bódult-részegen
 két karodba húz félszegen…
 és már nem kell a szó,
 ne szólj,
 így, ilyen szótlanul szeress.
   |