Lombfogyatkozás
Tollhegy/2009.10.19./ 2009.12.20. 21:51
Én nem sírok, hogy a nyár berozsdált,
rajongva imádom az őszi pompát…
Jaj, az a zöld, meg az ezernyi barna,
azt se bánnám, ha örökre betakarna,
s azok a tarka flitterekké vált levelek,
ahogy zuhanva piruettet lejtenek.
Jaj, az a vörös, meg az a méz-színű sárga,
mintha az egész világ aranyban járna,
s a szél, az a légi bohém, az a zengő,
szavára bálteremmé lesz az erdő,
s ha véget ér a fák parázna tánca,
és mind lehull a cifra cicoma,
ott állnak majd, néma-rezzenéstelen
levett ékszerükkel, szégyenlős-meztelen …
és rájuk, irigy-sápadtan lenéz az ég;
ez a földi szivárvány, de szép, jaj de szép.
|