Sejtelmes lidérc a köd, néma vágy.
Fátyol alatt rívó szép lány álmai,
Hajnalt kísértő pára-látomás,
Nagy fehér madárnak széttárt szárnyai.

Homályos nyár-pirkadás az anyja,
Bölcsője völgy, kék-könnyekkel ringató,
Dermesztő-hűs ősz reggel az apja,
Gyermekét hegyek ormára vonszoló.

Napjával elhaló lidérc a köd,
Varázslatos fényuszályú délibáb,
A szél, sírját az égre fújja föl,

Kékre foszlik a titokzatos világ,
S őt siratja minden ébredő sugár,
Zokognak… egy felhő a földön járt.