Leheletnyi ősz
Tollhegy/2009.10.03/ 2009.12.20. 21:40
Sejtelmes lidérc a köd, néma vágy.
Fátyol alatt rívó szép lány álmai,
Hajnalt kísértő pára-látomás,
Nagy fehér madárnak széttárt szárnyai.
Homályos nyár-pirkadás az anyja,
Bölcsője völgy, kék-könnyekkel ringató,
Dermesztő-hűs ősz reggel az apja,
Gyermekét hegyek ormára vonszoló.
Napjával elhaló lidérc a köd,
Varázslatos fényuszályú délibáb,
A szél, sírját az égre fújja föl,
Kékre foszlik a titokzatos világ,
S őt siratja minden ébredő sugár,
Zokognak… egy felhő a földön járt.
|