Napfelkelte
Tollhegy/2008.11.27/ 2008.11.30. 13:52
...
Ki voltam én, míg nem ismertelek, mi voltam én, míg meg nem leltelek…
… néma-versbe omlott fájdalom, hallgatag, rímtelen betű-halom, parlagon porladó szép szavak, falra hányt, hitvány gondolat, sápadtra taposott ragyogás, sötétre hazudott fénysugár, ordításba fojtott lágy sugalom, pokoltüzére küldött irgalom…
… ennyi voltam rég; másnak senkije, kinek szívén kívül nem volt semmije, ennyi voltam én, míg nem szerettelek, lelkemmel át nem öleltelek, míg nem lett miénk a pillanat, hogy akarhass, hogy akarhassalak, s hogy újra zengődal és fény legyek, kellett hogy szeress, hogy szerethesselek.
|