Istenem…

Kegyedbe ajánlom ezt a kincset,
E Kárpátok ölében megbúvó gyöngyszemet,
Hol olykor nem a csak a szép, a jó
De a rút, s a rossz is megreked.

Áldásod kérem erre a földre,
Melyen ezernyi éve él és hal magyar,
Jókedvet, bőséget remélve,
Nem múló örök-büntetésben.

Istenem…

Most úgy kéne óvó tekinteted,
Hogy vigyázza milliók haldokló álmait,
Karjaid védő ölelése,
Úgy kéne, hogy a gonoszt végleg eltaszítsd.

Most kell, hogy minden bűnünk megbocsásd,
Hogy mi is megbocsáthassuk vétkeink,
Legyen újra igaz Miatyánk…

Istenem…

Ez itt az én hazám.