|
Szívszakadva
Tollhegy/2008.08.15/ 2008.10.20. 21:19
 ...
Sírni, zokogni tudnék,
ordítva világgá kiáltani fájdalmamat,
a soha el nem fogadható felfoghatatlant,
mert agyonnyom, mázsányi a súly,
mely lelkemen lassan húsz éve meglapul,
megfojt ez a titkolt, könnytelen szenvedés,
melyben Isten szava nekem már túl kevés.
Üvölteni tudnék,
őrjöngve tépkedni ruhám, s hajam,
de hasztalan, korbácsolhatnám is magam,
rajta nem segítenék, szelíd értelme nem értené,
miért lázadok, csak ijedten-bújva életem féltené…
erősnek mutatom hát anyai gyöngeségemet,
mikor szívszakadva, az övié közé engedem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
