Tiszta oltár
Tollhegy/2008.06.07./ 2008.06.10. 23:35
...
Csak állok az ég alatt, én a bámészkodó,
Széles mosolyával felnéz rám a kékfolyó,
S a zöldbe bújt hegyek, akár a tengerek,
Napba érő, völgybe zúgó hullámokat festenek.
S én térdre hullok a természet templomában
Eleven zöldlombú oszlopok árnyékában,
Szőnyegén, akár fű, virág, vagy moha,
Tiszteletlen, imát nem mormolok soha.
Nekem csak itt van béke, itt van nyugalom,
Az erdő lármáját szenténekként hallgatom,
Némán magasztalom láthatatlan kórusát,
Elfeledve a nagyváros minden rút zaját.
Itt még tiszta az oltár, rajta harmat a bor,
Nem szennyezte be leplét emberi kor,
Tömjéne avar és virágok illata,
Örök-fénye nap és hold sugara.
|