Emlékek, melyek csak bennem élnek,
fotók nem őrzik a lepergett éveket,
már azt hittem mind semmivé lett,
de versed fellapozta bennem
az elveszett képeket…

… sokszobás ház,
udvarán vén diófa,
tejszagú ébredések
álmosan, kakas-szóra.
Szekéren nyújtózó reggelek,
mátrai szőlőskertek varázsa,
cseresznyefák vörös gyöngyei,
rőzse hamvadó parázsa…

… édes gyermekkorom legszebb évei,
Mátraalján fakadt, farkasmályi emlékeim…

… emlékszem egy óriásra,
ki fel, fel az égig emelt,
fák hegyére ültetett:
˝Neked fütyölnöd nem kell Marcsikám˝
mondta huncut kacajjal nagyapám,
és kezembe nyomott halomnyi fürtöket.

… Képek, melyek csak bennem élnek,
fotók nem őrzik a lepergett éveket…

… hatalmas, faragott támlájú faágy,
melyben a kislány, ki voltam,
minden este elveszett,
hogy nagyanyám meséje rám találjon,
s magához ölelje szívemet…

… már azt hittem mind semmivé lett,
de versed fellapozta bennem
az elveszett képeket…

… padlásra lopóztam,
minden porcikám reszketett,
szőlő mazsolája űzte rettegésemet,
vagy a pincébe szöktem titokban,
édes mustot csenni csendben,
virágzó hordóról, ruhámmal
árulkodó csokrokat leszedve…

… édes gyermekkorom legszebb évei,
Gyöngyösön fakadt, visszatért emlékeim…