Pár perc, dologtalan magány,
cigarettám füstjével messze száll,
fejemben ezer gondolat matat,
ám hajlékot egyik sem talál,
fáradtan állok a ház túloldalán,

                 ***

Ne fuss, ne bújj el szép napom,
január délutáni fénycsodám,
maradj, csak egy pillanatra,
nézd, ott a Sas-hegy oldalán
láng-szemekkel néznek ránk az ablakok.

                 ***

Hideg-sötét mi körbevesz
s a hazatartó közúti lármaság,
otthonunk csendje mit vágyom,
nem kell e zajos társaság,
susog kabátom, s fázva átölel.