… mikor ébredve tétován nyúl feléd kezem,
s humott szemem kinyitni sem merem,
míg sóhajoddal vissza nem felelsz;
létezem.

Féltelek…
egyedül nem lennék már, csak árva-nincstelen,
kinek nem maradna se szíve, se lelke,
hogy még egyszer tanulja az életet,
Nélküled…

Féltelek…
életem legszebb utazása, ez a veled-szerelem,
hol nem kell, hogy szirmok hulljanak nesztelen,
egymást kérdezgetve: szeret, nem szeret,
mert minden ölelésünk egy felelet.