Ne,
most kérlek inkább ne szólj,
minden szavad mézgás,
undorral ingerlő,
mint túladott cukorral főzött szirup,
s hazug, gay minden mondatod…
mit beszélsz még te sem hiszed,
hiszen sosem volt erényed az őszinte szó,
nem voltál más soha,
csak mi most is vagy;
önzőn magadért sziszegő kígyó,
ki bőrét eldobni képtelen,
s csupán harapni, marni tudja azt
ki hozzá, túl közel kerül…

Ne,
most kérlek inkább ne szólj,
gyűlölet nyeli el minden szavad,
s megfullad bennem,
még az a kevés szép is mi megmaradt,
mi emlékeink mögé bújva,
félve megtapadt,
és a múltból semmi nem marad,
csak az érzés, mely gyomorforgató,
mint elvadult mandula íze a szájban;
hogy keserű volt minden perc veled,
s hogy én ezt nem akartam,
nem ezt kívántam…
s köpni kell…