Hová tűntek a csendes hajnalok,
A harmat cseppekben fürdő reggelek,
A délben is kedves napsugarak,
A délutánt öntöző nyár-fellegek.

Hová tűntek a régi szép napok,
A grundon kacagva játszó gyermekek,
Csillogó szemmel sétáló lányok,
A boldog mosollyal járó emberek…

Mindent megöl a Ma kapzsisága,
Jövőnk végső falatját falja épp,
Már a csillagokig ér mohósága,

S ha holnap újra, újra enni kér,
Mi balgán-bambán tovább etetjük,
S hogy már rég minket fal, észre sem vesszük.