Már új Réten járok,
minden fűszálát megcsodálom,
mosollyal köszöntöm
a szelíden hajlongó vadvirágot…

Lelkem megint tisztának érzem,
         már nincs benne harag, sem gyűlölet,
         már semmit sem bánok,
         már nem szánom az elűzött éveket.

- Élek, újra élek! – kiáltom Napomnak,
         és titokban letörlöm könnyemet…
         félek nem értenék az emberek,
         hogy sírni a boldogságtól is lehet.

Már új Réten járok,
újra vidám gyereklány vagyok,
zöld fűben fürdök fehér ruhában,
s az égen habcsókokat számolok.