Csodás titkaival egyre beljebb,
s beljebb csábított az erdő,
rejtelme kézen fogva vezetett
a szelíd rengetegbe…

Csak a csend dalolt a fák között,
lombokon hárfázott a szél,
s a fény, árnyakra rajzolt magának
pajkos játszótársakat.

Az ágak ringó zöldjükbe ölelték
a kék ég forró sóhaját,
s te harmat-mosta szamócát szedtél,
és mindet, mindent elém tettél…

s a szélben vígan táncoló levelek,
zsongva-zsibongva csevegtek,
valami újat, változást jeleztek…

már nem éreztem magam elveszettnek