Csombékban csüngő akácfavirágok,
Illatuk bódító méz-üzenet…
Zsongva zsibongó nyári imájuk,
Tél italából, majd újra kizeng.

Aprócska rózsák vad-réti románcok,
Csipkebogyóvá lesz gyermeketek…
Hó hidegében az ősszel gyűrt ráncok,
Vérszínben őrzik a napmeleget.

Nyár mosolyában lubickol a hárslomb,
Cserfes kis méhektől izzik a csend…
Fény fonalából szőtt lágy sóhajtásuk,
Kríkogó torkokra selymet ereszt.

Útszélen álló kíváncsi kamilla,
Kémlelve kandikál, messze mereng…
Száraz virágának gőzölgő álma,
Tél betegének jó doktora lesz.