| 
 Visszaúton  2007.03.04. 21:42  "hiányod sajogva sír belém…" 
Újra visszaindulok, az út messze visz,Imént még mosolyod intett felém,
 S most nincs nekem más, csak veled-emlékeim,
 És hiányod sajogva sír belém…
 
 Eszembe jut a nap, mikor hozzám sodort,
 A nyár végi sorsunk űzte szél,
 Úgy látlak most is, mint ott az első napon,
 Sietve, nevetve jöttél felém…
 
 Még itt cseng fülemben legelső mondatod,
 Magányod szőtte igaz-szép szavak,
 S eszembe jut, a legelső ˝jó nagyon!˝,
 Mi érintésedtől, lelkemből fakadt…
 
 Megint visszautazom, a busz messze visz,
 Tovatűnő fák mentén nő a távolság,
 És egyre édesebbek nálad-léteim,
 Mert tudom, majd egyszer nem kell visszaút…
 
 |