Annyi mindenről szeretnék mesélni még;
a volt világomról,
az életemről,
a bennem szunnyadó, örökké váró szeretetről,
anyámról, s apámról,
a gyermekéveimről,
s a borgőzben szétdúlt gyerekszobámról,
a nekem sosem volt,
boldog ifjúságról,
a rossz karokba menekülő kamaszlányról,
az igaznak hitt,
önzőn-hazug boldogságról,
melynek labirintjában sokáig tévelyegtem,
s melyből tündér kincseim megszülettek…

Mesélni akartam az erdőről, ahová kijártam,
a zöld-ligetről,
hol mindig vigaszt találtam,
a fáról, melynek hűs, mohás kérgét átkaroltam,
s kinek bánatom titokban,
sokszor eldaloltam,
a tisztáson álló, mindig rám váró ülőkövemről,
hol órákig ültem,
és álmodtam szeretetről,
melybe majdnem belehaltam, a társas-magányról,
a kórházban ébredésről,
a vakító fehér szobáról,
ahol visszatértem egy másik, egy más-világról,
s a sínek közt gyáván lépkedő, tébolyult anyáról…

Még annyi mindenről szeretnék mesélni …