Felszabadultan
tollhegy/2007.01.24./ 2007.01.25. 20:36
Nézlek...
Menekülő madárként dobol szívem, remeg és hideg kezem. Úgy félek, mint kinek bűne van… Távolról szólnak a szavak.
Nézlek…
Ki vagy?
Veled éltem?
Tőled miért is féltem… Szemben ülsz velem, csak néhány méter, de el már sosem érhetsz.
Nézlek…
Arcomon látható közöny; Jó, hogy többé nincs hozzád közöm.
Nézel…
Megdermedek, deja vu érzés, veled, és egy koppanás az asztalon, most csak ettől rezzenek, már nincs bennem félelem.
|