Menekülő madárként
dobol szívem,
remeg és hideg kezem.
Úgy félek, mint kinek
bűne van…
Távolról szólnak a szavak.

Nézlek…

Ki vagy?

Veled éltem?

Tőled miért is féltem…
Szemben ülsz velem,
csak néhány méter,
de el már sosem érhetsz.

Nézlek…

Arcomon látható közöny;
Jó, hogy többé nincs
hozzád közöm.

Nézel…

Megdermedek,
deja vu érzés, veled,
és egy koppanás az asztalon,
most csak ettől rezzenek,
már nincs bennem félelem.