Óriás platán, te szigeti Titán,

Előtted tisztelettel állok.

Tenyeremmel érintelek…

… múltadba látok;

Megéltél több száz tavaszt,

S láttál ezerszer ébredő napot,

Körbe öleltek szelíd szelek,

Megtéptek tomboló viharok.

Gyötörtek gyilkos háborúk,

S vigasztaltak békés napok.

Sétáltak lombod alatt

Gyávák, hősök és királyok,

Nyíltak lábadnál

Gazok és virágok.

Hány nemzedék,

Mennyi emlék,

Törzsedbe magasan bevésve,

Egy szív-töredék…

Vaj’ él-e még ki elkövette,

S reá emlékszik-e még valaki…

Most tenyeremmel törzseden,

Szívem érintését itt hagyom

S ha egyszer mindenki elfelejtene…

Most már én is,

Emlékeid közé tartozom.