Ma múltamat temettem.
képzeletben,
egy mély gödörbe tettem,
… az ég sem könnyezett felettem…

Néhány emlék-képét,
mi még felrémlett bennem,
talán szépek … hogy kinek,
… már rég nem emlékszem …

Mint búcsúzó a marék földet,
porát a múlt-képének,
hogy éljek, a mélybe vetettem,
… lehet, sosem szerettem …

És koszorúba font virágaim,
száraz maradékát,
könny nélkül, hantjára tettem,
… még egy imát sem rebegtem …

S fejfájára csak annyit írtam:
----- élt 26 évet ----
Túl lassan múlt el,
… hosszú szenvedésben …