Most oly egyedül vagyok,

Visszavágyom hozzád …

Óhajtón széttárom karom,

Sóhajom messze száll …

Oda, hol a nap sárgarózsa

Fényt terít szobádra,

Oda, hol repültem, szálltam,

Szédülve, csillagok közt jártam …

… És látom a diófasort,

Mit megtépázott az ősz …

S szárazlevelein tőled elvezet.

Egy csendes mosolyt

Fest arcomra az út…

S Te nem látod síró lelkemet.

Nevetve kapom el búcsúszavad,

S hullanak láthatatlan könnyeim …

Most oly egyedül vagyok,

Csak veled-nálad létem

Emlék - képébe kapaszkodhatom…

Minden apró percét

Mint fénylő igazgyöngyöket

Életem fonalára fűzöm …

És a percekből órák lesznek,

Az órákból évek … egy örök élet …