Már rég veled kéne lennem, tudom,
De az élet útvesztőjén eltévedtem…
Most hozzád kéne bújnom,
Szerelmedben édesen elrévednem.

Úgy kell, hogy érintsen kezed,
Hogy velem tedd forróvá csókodat,
Kell ölelésed, hogy égbe emeljen,
S mámorba zuhanva érezzem ajkadat.

Már minden percben veled kell lennem.
Még elhallgatott szavad is itt van velem,
Körbe vesz, s én féltőn megsimogatom,
Míg ölelve megcsókol gondolatom.