"Oly óvatosan léptem az avaron, szinte félve tettem lábam a földre, attól tartottam egy zaj, egy kis reccsenés eltünteti ezt az idilli képet, ezt a varázslatot."
Oly lassan, félve bontottam Szirmait szerelmemnek, Veled nyíltam ki teljesen, Tőled lettem csodás, bűvös virág… Boldogságom, mint glória körberagyog, Elvarázsoltál, s ez oly jó! jó nagyon!