Mint apró gyöngyszemek úgy gurulnak le,
Őszi fa reménykedő leveléről az esőcseppek,
Végig gördülnek elárvult fáradt testén, le
Földön halomba zuhant, erőtlen életekre.

Mint mikor én sirattam el, ha volt életem,
Őszbe boruló, lényegtelen embertestemet,
Sós könnyeim véresre marták üres lelkemet,
Ősz-eső könnyem fájdalma, teljesen eltemet.