Sodort az élet, veled, én csak hagytam,
Most vége az útnak, magadra hagylak.
Szórhatsz átkot, vagy szitkot fejemre,
Már nem félek, úgy nézek szemedbe.

Fájjon neked is a szó, amivel bántasz,
Hasítson a te lelkedbe is a kínzó bánat!
Méregfogad már oly rég belém vájtad,
Most megvetlek … de mégsem bántlak.

Csendben tovatűnök, észre sem veszed,
Ugyanúgy, mint mikor itt voltam veled.
Kereshetsz bárhol, kutathatsz utánam,
Nem leszek sehol már ebben a világban.