Míg kislány voltam, csak a csodára vágytam,
Kerestem fűben, fában, egy kisvirágban,
Figyeltem az eget, hátha onnan érkezik,
Kémleltem a vizet, tán hajón utazik.

Kamaszként talán még hittem a csodákban,
Hittem szép szavak csalárd hazugságának,
Egy mosoly, egy kéz gyógyító varázsában,
A szerelemben, mint legnagyobb igazságban.

Futottak éveim, nem érkezett a csoda,
De jött  csalódások végtelen sora,
Hagytak el szeretők, múltak el barátok,
Lelkem sötét volt, mint  fekete átok.

Már azt hittem becsaptak, nincs is varázslat,
Ám akkor jöttél, véletlen utadba áltam,
Megérintettél egy mágikus pillanatban,
Azóta, veled újra hiszek a varázslatban.