Már nem vágyom forrón lobogó
Vad tűzre, égető parázsra,
Már elég egy őszinte kisláng,
Szelíd, de csodás lobbanása.

Már annyit meglopott az élet,
Oly kevés mi igazán enyém lett,
Most ezt az utolsó kis szikrát,
Kérlek, ezt hagyd meg nekem!

Már nem vágyok hangosan zúgó
Vad folyó, zuhanó sodrába,
Már elég egy csobogó csermely,
Csendes és lassú morajlása.

Már oly sok minden elúszott
Az élet viharos tengerén előlem,
Most ezt az utolsó szép reményt,
Kérlek, ne vidd el mellőlem!