Nem sírok hangosan, nem panaszkodom.
Nem hullik könnyem, nem hangoskodom.

Cipelem mit rámszabott az élet,
Viselem álarcom és remélek.

Nem kiáltok a világba, csak gondolok.
Nem zokogok éjjelente, de álmodom.

Tudom lépnem kéne, hogy elérjem,
Mit az élettől valaha reméltem.

Még nem mozdulhatok, hisz nem csak én vagyok,
Most nem mehetek el, még itt maradok.

Várok kicsit, mert tudom úgy lesz,
Eljön az én időm is, igen … egyszer.