Bolondos kisfelhő bújócskázik a nappal,
Játszani támadt kedve így kora tavasszal.
Szellőleány fátyolába belekapaszkodik.
Libegve-lobogva az égig magasodik

Fütyülve és dalolva zuhan a föld felé,
Süvítve, táncolva vígan ér a fák közé.
Zöld lombok közt, kicsit megpihen, elfáradt,
Majd lágy szellőként az égen köröz még párat.

Megnyugodva, jámbor bárányfelhővé válik,
Fehér fodros bundája az égen hullámzik.
Szellőleány gyöngéden tova-tova fújja,
Hogy tavaszi záporként visszatérjen újra.