Álmomban a tengert láttam,
Pedig ott még sosem jártam,
Csodáltam a fodrait,
Ringatódzó hullámait.

Homokpartján leültem,
Majd a homokra feküdtem,
Hagytam, hogy a szél átjárjon,
A nap csak engem pásztázzon.

Jött a hullám, csak egy pillanat,
Testemre lágyan felszaladt,
Elmosta a fáradságot,
Lemosta a bágyadtságom.

Nem volt ott senki más, csak Én,
Az álom végtelen tengerén,
Ott akartam maradni örökre,
De az óra felköltött csörögve.