Mikor majd minden úgy fáj
És már senki sincs veled,
Mikor üres a szobád,
És a magány a kedvesed,

Mikor oly néma a szád,
Mert nincs kihez szóllanod,
Mikor már sírni sem tudsz,
Mert könnyed is elfogyott,

Mikor lelked széthullik,
És ezer darabra száll,
Mikor szíved meghasad,
És egy szerelemre vár,

Akkor kérlek gondolj rám!
Én elűzöm ami fáj,
Elkergetem a magányt,
Csak gondolnod kell rám!