Kései szerelem
Tollhegy /2006.04.05/ 2006.07.31. 17:05

.
… Talán sosem izgult még ennyire, nem vert ilyen hevesen a szíve. Az ismeretlen és a titokzatosság okozta izgalomtól teljesen kipirult az arca…
Reggel kilencre beszélték meg a találkozót, de a nő már jóval korábban megérkezett. Reszkető lábakkal indult el, csak egy kicsit sétál gondolta, az megnyugtatja majd.
Néhány hete még gondolni sem merte volna, hogy valaha randevúra megy egy idegennel, akit még sosem látott, csak olvasott és hallott.
Ám ez a férfi magával ragadta. Órákon át leveleztek az éterben, nem tudták befejezni a beszélgetéseket, valami mint a mágnes vonzotta egymáshoz a nőt és a férfit.
Mindketten hosszú évek óta házasok, már nem fiatalok, ez egy kicsit megrémítette először, de lassan elhessegette a kétely méregfellegét, hiszen nem történik semmi csak egy személyes találkozás, ismerkedés, beszélgetés, egy kávé mellett, talán kis séta a várnál…
Zavartan lépkedett a kirakatok előtt, de mikor meglátta magát az egyikben, elfogta a félelem, lehet ha meglátja a férfi így igazán teljes valójában nem is fog neki tetszeni… Lehet még sem kéne elmenni, vissza kéne fordulni…
Ekkor megszólalt telefonja a táskában.
A nő összerezzent, remegő kézzel elővette a telefont.
A férfi hívta.
Már nem gondolkodott, megnyomta a gombot és beszélt, mit beszélt szinte dalolt a hangja, lábai fiatalok és fürgék lettek, hogy gyorsan odaérjen a megbeszélt helyre.
A férfi kiszállt az autóból, pont olyan volt mint ahogy elképzelte, mosolygós, kedves mégis annyira férfi…
Odalépett a nőhöz, hogy üdvözöljék egymást egy baráti puszival, de mikor összeért az arcuk, érezték mind a ketten, hogy ez több mint barátság.
A nőből eltűnt minden félelem, kétely, helyére lépett a vágy, a szerelem utáni sóvárgás. Már nem akart visszafordulni, könnyed mozdulattal beült az autóba, hogy az vigye, bárhová, ahol a boldogság lakik.
A motel szobában hosszasan nézték egymást, majd a férfi közelebb lépett, átölelte, megcsókolta a nő száját, de oly gyöngéden, mégis annyi szenvedéllyel… nem volt már kétely egyikükben sem.
… Izzott a szoba, megszűnt a kinti világ, csak a szerelem, a vágy, a mámor és a kéj voltak bezárva velük a szobába …
|